verze1:

A pulóvered ujja a kezedre húzva...
az összekócolt hajadat a sapkám takarja
csak táncolunk és ugrálunk, hisz miénk az utca
most az egész város hallja és a világ azt akarja
hogy mi benn legyünk a filmben
ott lelassítva, ott a viharban újra
szétázni, majd beleölelni téged a múltba
míg az ablakon kopogtat az éjszakai zápor
és a régi rádióból egy lány üvölt zokogva
mert nem tudja, hogy hol van a szerelem, a tópart
a sok véletlen mondat, ami kicsúszott és meghatott
a romokból felkapott pár tegnapot
Boldoggá tett... és elhagyott

bridge:
Hééé, ha akarod én várok még
hogy szebb legyen majd a zárókép
az a baj, hogy az árok, a gödör mély
hééé, meddig tart az örökké?

Hééé, ha akarod, én lépek,
eltűnök a régi képekkel
és végetér a csoda
hééé, meddig tart a soha?


refrén:

Ez csak egy film és benne a csókjelenet
komolyan veheted, attól élethűbb
ahogy ülsz az ágyon és észreveszed
hogy összefonódott az életünk

ez csak egy... csak egy film...
ez csak egy... csak egy film...

verze2:

Mondd, ez a jelenet velünk még meddig?
most csend van, de tetszik...
most ébredsz...
most álmodjuk együtt meg a szépet
ha kéred, az élet súlytalan
csak lebegek
és nincsen már, mi útba van
minden új nap, új kaland
a múltadat, most hagyd
csak ölelj át és úgy marad
varázslatos a világ,
amíg imádsz, amíg imádlak...

amíg imádsz, amíg imádlak...


refrén